Kis gyerek kis kosz, nagy gyerek …

Te is azt hitted, hogy ha nagyobbak lesznek a gyerekeid, majd jobban vigyáznak az autóra, nem lesz akkora kosz, takarítani való a kocsiban?
Azt hiszem, mindketten tévedtünk.

Először is le szeretném szögezni, hogy imádom a gyerekeimet! Ők az elsők. Utána jön az a̶u̶t̶ó̶ ̶ az asszony. Viszont az autómat is nagyon szeretem.

Régen már attól rosszul voltam, amikor beült a gyerek a gyerekülésbe – amikor már kinőtte a hordozós kort -, és lassan, de annál határozottabban elkezdte rugdosni az előtte lévő ülés hátulját.

Ez a művelet, azon kívül, hogy rettenetesen idegesítő volt annak, aki előtte ült, értelem szerűen folyamatosan koszolta a kárpitot is.

Kezdetben levettem a gyerek lábáról a cipőt, hogy ezt elkerüljük, de erről a jó szokásról gyorsan le kellett mondanom, mert egyrészt általában egy gyerekes apa rohanásban van, majd idővel elkezdett növekedni a gyerekek száma, nem volt idő a cipővel szenvedni.

Apa ügyes, mindent megold… na és persze a boltokban kapható autóülés-védők is sokat segítettek, ez a probléma kipipálva.
Ezek után már “csak” a földön heverő élő, és kevésbé élő, de annál koszosabb dolgokkal kellett megküzdenem.

Ez után jött a felismerés… a gyerek elkezdett enni… nem csak anyatejet és tápszert. MINDENT ami morzsáz, potyog, olvad, kilötykölődik…. stb. Ez a téma is megér majd 1-2 külön bejegyzést…

DE … nem régen elkezdett 2 gyerek is kamaszodni. A kaja adagok egyre nagyobbak, egyre többször szomjasak a kocsiban, egyre többször kell orrot fújniuk (és persze a “műsoros” zsepit zsebre tenni olyan “undi”), és EGYRE KOSZOSABB A RUHÁJUK… :O

FÉLEK… de vigasztal a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Mondjátok, hogy nektek is van/volt ilyen gyereketek, akit szinte folyamatosan beterített a kosz, hogy gyorsan vége ennek a korszaknak, és nem kell minden nap autót takarítanom!

Imádom a gyerekeinket, és egyre nagyobb szeretetet, hoznak az életünkbe… és koszt az autónkba. 🙂

A blog bejegyzésben látható egyetlen plüsst sem ért, maradandó sérülés az autónkban látható pöttyös kutyának sem esett baja. Megszabadult a kosztól, és azóta újra családunk teljes körű tagja!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük